reblog

Sokszor nem is hisszük, mennyire ügyesek tudnak lenni gyerekeink a rajzolás, alkotás terén. Szinte minden óra után csodálkoznak a szülők, hogy valóban az Ő gyerekük keze munkája-e az ámulatba ejtő alkotás. Nem lehet, hogy előrajzoltam Nekik?

A válaszom minden esetben: persze, hogy az Ő alkotásuk! A módszer, mellyel évek óta tanítok, lehetővé teszi, hogy a gyermekek irányított alkotás során hozzák létre munkáikat, saját fantáziájukkal gazdagítva.

Minden alkalommal egy adott feladattal készülök, megbeszéljük, mi az óra célja, milyen feladatok várnak rájuk. Lépésről lépésre haladunk: felrajzolom az első lépést a táblára, a gyerekek megpróbálják reprodukálni azt. Szóban és képileg is sok segítséget kapnak: hova helyezzék el az adott vonalat, hogy alakítsák stb. Az alkotási folyamatot fogyelemmel követve teszek javaslatot az esetleges javításokra, de a munkájukba belerajzolni nem, vagy csak abban az esetben szoktam, ha arra a tanítványom megkér. Ez utóbbi esetben minimális korrektúráról van csak szó, mellyel tovább tud lendülni a számára nehéznek bizonyult akadályon. 

„Magasra emeli a művészet az embert, nemessé, csodálatosan széppé varázsolhatja lelkének minden rezdülését.”
Nyikolaj Vasziljevics Gogol

Paul Gauguin, Kövek és tenger

Pályaválasztást segítő írásommal olyan művészetkedvelő általános iskolásoknak, középiskolásoknak, felnőtteknek szeretnék segítségére lenni, akik bizonytalanok rajzos továbbtanulásukat illetően. Kolléganőmmel a rajztanítás felé két külön úton indultunk el, de az egyetemi évek alatt pályánk találkozott. A hosszú idő alatt gyűjtött tapasztalataink, meglátásaink színes képet adnak a rajztanárrá, képző- vagy iparművésszé válás izgalmas útjáról.

A rajztanulás általában –a testnevelés és az ének-zene mellett- eltörpül a főtantárgyak tanulása mellett. Sokan nem is sejtik, hogy mennyit köszönhetnek a rajzórán tanultaknak: mennyit fejlődik a finommozgásuk egy-egy feladat során, hogyan alakul a térlátásuk. „Ismereteink 80 százalékát vizuális úton szerezzük. Nem mindegy tehát, hogy a gyermekek mennyire értői a látás és az alkotás nyelvének.”

A középiskolai továbbtanulás küszöbén az ügyesebb rajzosok között felmerül a kérdés: „Érdemes-e rajztagozatos középiskolába mennem?”. Rajztanárként sokszor találkozom bizonytalan szülőkkel is e témában, akik látják ugyan gyermekük tehetségét, mégis félnek az esetleges rossz döntés meghozatalától.

Gimnazistaként rajztagozatos osztályban tanultam tovább, míg kolléganőm „kisképzősként” élte középiskolás éveit. Tapasztalataink sokban különböznek, mindketten másként éltük meg, mit jelent rajzosnak lenni.

Gimnáziumi rajztagozatos diákként sok szorgalomra van szükség ahhoz, hogy a többi tantárgy mellett kimagasló teljesítményt nyújthassunk. Viszonylag kevés óraszámban járhatnak a diákok kötelező rajzórára, a fejlődéshez a rajzkörökön való részvétel elengedhetetlen. Sokszor a rajztanár is nehéz helyzetben van, mert előfordul, hogy heti két órában kellett átadnia a tudást, motiválni tanítványait a pályájukon. Sajnos, a kevés óraszámnak tudható be az is, hogy több tehetséges rajzos leteszi a ceruzát, s egész más irányban folytatja tovább tanulmányait. Szerencsés helyzetben van az, aki olyan rajtagozatos osztályba kerül, ahol a művészeti oktatásra magasabb óraszámot tudnak fordítani.

„Kisképzősként” a középiskolás évek komoly művészeti munkával járnak. Érdeklődésünknek megfelelően választhatunk különböző művészeti ágazatok között: bőrműves, bútorműves, festő, fotográfia, grafika, játék- és animáció, kerámia, ötvös, szobrász, textil, üvegműves, könyvműves. Kolléganőm egy héten hat napot járt iskolába, összesen heti 43 órában oktatták. Az „oltást”, amely az elmélyült művészeti munkához szükséges, biztosan megkapta.

Az egyetemi, főiskolai felvételiken a diákoknak komoly megmérettetésben van részük. Sok esetben az egy éven át tartó előkészítők is kevésnek bizonyulnak a bejutáshoz. A felvételikre gondosan válogatott, saját munkákból álló mappát kell összeállítani, mert a helyszínen készített rajzok mellett az otthoni munkák is elbírálásra kerülnek.

Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Tanító Karán, vizuális nevelés műveltségterületen olyan hallgatók tanulhatnak tovább, akik a rajzolás szeretete mellett pedagógusi elhivatottságot is éreznek magukban. A diploma megszerzéséhez tanítóvá, tanárrá kell válni az évek alatt, melyet nem lehet csupán tanulással elérni. A sokszínű oktatásnak köszönhetően, az intézményben végzett diákok gazdag tanmenetekkel, ötletekkel kezdhetik meg pályafutásukat.

A Kaposvári Egyetem Művészeti Karán színvonalas másoddiplomás képzést nyújtanak. Az egyetem elismerően áll a továbbtanuló pedagógusok mellé, s támogatja előrejutásukat. A rajzos szakmai tudást helyezik előtérbe, számos rajzóra biztosításával. A pedagógia, pszichológia tanulásának egy részét a hallgatók kiválthatják korábban szerzett diplomájukkal, de a korosztálybeli különbségek miatt ez nem javasolt.

A Magyar Képzőművészeti Egyetem és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem is kínál másoddiplomás képzéseket rajztanárok számára. A Magyar Képzőművészeti Egyetemen háromnapos kimerítő felvételi során választják ki a jelentkezők közül a bejutottakat. A harmadik napon rövid felvételi beszélgetéssel zárul a megmérettetés, ahol az elmaradhatatlan mappát is be kell mutatni.

A Magyar Képzőművészeti Egyetem megköveteli hallgatóitól a biztos rajztudást, a részletes művészettörténeti ismeretet. A hallgatók egyénisége megmutatkozhat a rajzórákon, illetve a beadandó feladatok során, melyek között akad négy félévet átívelő kutatási munka is. A pedagógiai munkát nagyrészt írásos dolgozatként kérik számon, valamint diplomamunka formájában.

Végzett diákként, aktív rajztanárként biztatom mindazokat, akik ezen a pályán képzelik el a jövőjüket. A befektetett munka mind megtérül, de különleges módon: szeretet és elismerés formájában.

„Magasra emeli a művészet az embert, nemessé, csodálatosan széppé varázsolhatja lelkének minden rezdülését.”

Nyikolaj Vasziljevics Gogol

Szeőke Kata

Úgy tartja egy szép mondás, hogy elsőnek nem a szavakat tanuljuk meg édesanyánktól, hanem arca jótékony mosolyát. A gesztusok tehát születésünk pillanatától fogva jelen vannak életünkben. Michelangelo mennyezetfreskóját tanulmányozva számtalan emberi gesztust fedezhetünk fel.

„ Gesztus: taglejtés; a fej és a kéz kifejező mozgása, amely a verbális kommunikációt kíséri, és a nem verbális kommunikáció eszköztárába tartozik. A közlő személy gondolatmenetét kíséri, árnyalja és nyomatékosabbá teszi; belső meggyőződését, szándékait, állapotát fejezi ki, így a metakommunikáció része.” (Magyar Értelmező Kéziszótár)

Michelangelo maga állította, hogy dajkája tejével szívta magába a kő iránti szeretetét. Nagyszerű, utolsó művei, a befejezetlen torzók is kőből készültek. Vonakodva fogott hozzá a festéshez, első fontosabb alkotása - a IV. Sixtus pápa idején épült és róla elnevezett Sixtus-kápolna mennyezetfreskója - mégis az egész festészettörténet egyik legjelentősebb műve.

II. Gyula 1505-ben Rómába hívatta Michelangelót. Szobrászként szerette volna foglalkoztatni, és pompás síremlékek elkészítésével bízta meg. Három év múlva, a tényleges munka kezdetén meggondolta magát, s inkább a Sixtus-kápolna kifestését bízta rá.

Michelangelo hatalmas, 343 alakos freskósorozatának ikonográfiáját napjainkra megfejtették. A Sixtus-kápolna mennyezetfreskói úgy értelmezhetők, mint az örök életet ígérő üdvtörténet jelenetei. Azé az üdvözítésé, ami megszabadította Rómát a pogányságtól, és „örök várossá” emelte. Az ikonográfiai program az általános nézetnél jóval többet árul el a pápa politikai becsvágyáról, így tervezetét valószínűleg nem egyedül Michelangelo találta ki.

A hatalmas méretű mennyezet kifestéséhez sajátos módon, szobrászként és építészként közelített Michelangelo. Festett építészeti elemek segítségével, a magasban szinte súlytalanul lebegő dongaboltozatot alakított ki. A boltozat középrészét kilenc mezőre osztják fel a festett pilasztereket összekötő ívek, melyek között az égbolt látható. A kilenc mező három egységre oszlik: a világ teremtése, az ember teremtése és bűnbeesése, illetve Noé története. Minden egység újabb három egységből áll – a mezők ritmikus sorában két kisebb jelenet vesz közre egy nagyot. Ez a fogás drámai hangsúlyt ad a négy legfontosabb jelenetnek: A fény és a sötétség szétválasztása, Ádám teremtése, A bűnbeesés és a Kiűzetés a Paradicsomból, végül  Az özönvíz.

Az özönvíz, Noé történetét bemutató rész központi jelenete. A menekülő, életükért küzdő emberek forgataga mögött látható a bárka, a maga nyugodtságával. Érzelmek, gesztusok sokasága árad a festményről.

Ellenszegülés: A vízből menekülő férfialak minden erejét bevetve kapaszkodik a kép közepén látható csónak oldalába. Szinte már feljutott a csónakba, csak fél lába lóg a vízbe, de a csónakban ülő férfiak vissza akarják lökni a vesztébe. Karja feszülésével, fejtartásával, teljes testével ellenszegül az őt kitaszítóknak.

Kétségbeesés: A csónakban lévő, piros lepelbe öltöztetett női alak kétségbeesést sugároz. Karjait a magasba emeli, lábai alól kicsúszott a csónak labilis padlózata, arckifejezése segélyért kiáltó. A nő alakját nézve, mozdulata elárulja, hogy a következő pillanatban a padlóra fog esni, ezzel még nagyobb veszélybe sodorva életét.

Kitaszítás: Továbbvizsgálva a csónakban megjelenített történéseket, megfigyelhetünk két alakot, akik az ellenszegülő férfialakot igyekeznek a vízbe taszítani. Küzdenek az életben maradásukért. Az egyik alak a tarkójánál fogva taszítja el a vízből menekülő férfit, míg a másik fenyegetően emeli magasba a kezében lévő fadarabot. a „kitaszítók” egymásba kapaszkodnak, így összeadva erejüket.

Védelmezés: A kép bal oldalán álló női alak védelmezően zárja karjaiba gyermekét. Az ölelő karok védelmét még hangsúlyosabbá teszi az anya és gyermeke köré tekert lepel – mintegy burkot von köréjük. A lágy, fonom ölelésben a gyermek megnyugszik.

Fájdalom: A bal alsó sarokban ülő női alak szinte teljes egészében takarja a mögötte síró gyermeket. A gyermek kezét a szeméhez emeli, arca a sírástól eltorzult. Félelmében, fájdalmában egyedül van, magára maradt. A kisgyermekek őszintesége mozdulataikban is megmutatkozik, hiszen egyértelműen kimutatják fájdalmukat. A felnőtt emberek mozdulatai a közvetlen veszély fenyegetettsége alatt válnak csak olyan nyíltan őszintévé, mint a gyermeké.

Ragaszkodás: Szívbe markoló látványt nyújt az anya lábába kapaszkodó kisgyermek. Nemcsak karjaival öleli át a védelmet jelentő lábat, hanem teljes testével igyekszik köré fonódni. Az anya lába stabilitást jelent számára, de csupán ennyi jutott neki, hiszen az anyai figyelem a csecseműre irányul.

Befogadás: A sziklán, egy kifeszített vászon alatt védelmet találó emberek közül ketten is hívogatóan nyújtják ki segítő kezeiket, mellyel a feléjük tartó alak irányába mutatnak. Mozdulataikkal, arckifejezésükkel, testtartásukkal befogadást sugároznak.

Beletörődés: A segítő kezet nyújtó alakok előtt fekvő férfi elfordulása a többiektől beletörődést tükröz. Összekuporodik, szinte tudomást sem vesz a körülötte zajló katasztrófáról, a segítségre szoruló emberekről. arca meggyötört, testtartása zárt.

Kitartás: A vízpartról felkapaszkodó, zsákot cipelő alak kitartással cipeli hátán a terhet. Ez a kitartás, elszántság figyelhető meg a mellette lévő férfin is, aki egy nőt visz fel a szárazra.

Oltalmazás: A háttérben nyugodtan lebegő bárka ablakából áldásra emelt kéz tűnik fel. Apró alak a többihez képest, mégis helyzete, testtartása miatt szembetűnő. Elnéz a víz felett, karját oltalmazóan magasra emeli.

Michelangelo Buonarroti: Részlet a Sixtus-kápolna mennyezetéről; Az özönvíz (1508-1512); Freskó, 280×570 cm; Róma, Vatikán

Így készült a festmény:

- alapozott, vakrámás festővászonra dolgoztunk, akrilfestékkel,

- ceruzával felvázoltuk a főbb vonalakat,

- felfestettük az eget, a felhőkkel, a tengert a hullámokkal, hajókkal,

- zöld alapra megfestettük a növényzetet,

- végül felkerültek az alakok.

A végeredményt nézve mindig lenyűgöz az alkotások sokszínűsége. Mindegyik magán hordozza az alkotó gyerekek személyiségjegyeit. Csodálatosak!

Lujza, 6éves