Szeptember van, elérkezett a különórák kiválasztásának ideje. A kínálat szinte kimeríthetetlen, legyen szó sportolásról, nyelvről vagy művészeti foglalkozásokról.

Az iskolai oktatásban, a rajzolás méltánytalanul a tantárgyak végén kullog a fontossági sorrendet nézve.

Természetes tehát, hogy több óra padban ülés után a szülő először sportolni viszi gyermekét, majd a fontosabbnak tartott tantárgyak fejlesztésére irányuló foglalkozások élveznek prioritást. Ha mindezek mellett marad egy kis szabadidő, akkor jöhet az alkotás. Ki hinné, hogy egy kis rajzolással könnyebben mehet a matek?

Kisgyermekként a firkálás természetes és örömteli időtöltés mindenki számára. Az óvodáskorral belépnek bizonyos figurális elvárások a képi megjelenítés terén, melyek az életkor előrehaladtával egyre magasabb színvonalat írnak elő. A pedagógusok étékelik a gyerekek munkáját, a szülők pedig szembesülnek gyermekük kimagasló, átlagos vagy éppen átlagon aluli teljesítményéről. Sok esetben, sajnos már itt megpecsételődik, hogy a kis óvódás alkotó tehetséges-e vagy sem.  Ha utóbbi, akkor mefigyelhető, hogy a kisgyermeknek el is megy a kedve a rajzolástól, hiszen Ő nem tudja reprodukálni a sematikus elvárásokat. A fantáziája kordába szorul, a kézügyessége a legfontosabb időszakban nem fejlődik. 

Iskolába lépve a ceruzafogáshoz, a számok és betűk formálásához elengedhetetlen a finommotorikus mozgás fejlesztése. Aki óvódásként nem végzett erre irányuló gyakorlatokat, mint pl. a rajzolás, annak nagy valószínűséggel nehézséget fog jelenteni a szépen írás.

A finommotorikus mozgás feljődésén túl, természetesen a vizuális kommunikáció, a kreativitás mind érintett terület az alkotás során, melyek kihatnak a többi tantárgyra, s mindennapi életünkre is. Az érzékszerveket és a szellemet egyaránt megmozgató feladatoknak önmagukon messze túlmutató jelentősége van.

Rajzoljanak tehát a gyerekek minél többet! Ha tehetségesek, akkor azért, ha nehézségeik akadnak, akkor azért. Egy jól felépített alkotási folyamat mindkét esetben építő jelleggel bír. Az eszközöknek, anyagoknak, technikáknak se szeri, se száma, így biztosan megtalálja mindenki a hozzá leközelebb álló alkotási formát.